Zozopapa oldala

Gyere be az oldalamra és érezd jól magad!!

Nyitány ként egy kis okoság:

Tartós fertőzések

Olyan galambház nincsen, ahol a trichomonas-betegség (trichomoniasis), a kokcidiózis, a férgesség és a paratífusz (szalmonellózis) valamikor ne fordulna elő. ezért ezzel a négy betegséggel a galambtartóknak állandóan szembesülniük kell.
A tudománynak sikerült az elmúlt évtizedekben minden ilyen fertőző betegségre hatásos gyógyszereket kifejlesztenie. Az egyes galambtartóknak csak az kívánható, hogy az állatorvosukkal konzultálva a gyógykezelés és a gyógyszerválasztás során megfelelő döntést hozzanak. Ezt nem szabad a véletlen szerencsére bízni, hanem a kezelés sikerét megfelelő szakismeretekkel kell alátámasztani. Az ürülékminták viszgálata az első lépés a célzott betegségmegelőzés felé.

Sárgagombbetegség vagy trichomoniasis
Azt a betegséget, amely ostorosok álltal okozott diftériának is neveznek (Trichomonas columbae), kisméretű véglények idézik elő. A kórokozók különösen a fiatal galambokban okoznak sárgásszürke csomócskákat a torokban és a garat környékén, amelyek annyira megduzzadhatnak, hogy a megbetegedett állatok néhány nap alatt megfulladnak. A felnőtt galambok bizonyos mértékig rezisztensek a betegséggel szemben és a kórokozóit, anélkül hogy megbetegednének, gyakran a testükben hordozzák. de a megbetegedések az idős állatoknál is előfordulhatnak (csomóképződés a szájüregben).
A mikroszkópikus méretű egysejtűek a szájüregben és a garatban lévő nedvekben mozognak tovább, a legkisebb sebekben megtelepednek és ott csomóképződést idéznek elő. A fertőzés gyakran a piszkos ivóvíz közvetítésével következik be.(pl. esőcsatornák)
A tenyésztési időben a szülők a kórokozókat a begytejjel viszik át a növendékekre. Azonban csak akkor tudnak megtelepedni a kórokozók, ha a takarmány miatt kis sérülés történik a garatban. A fertőzés a szájüregben is felléphet, ahol nagy, túrószerű idegen test formájában telepedik meg. Általában a megbetegedés a 2-5 hetes fiókák körében jelenik meg. A megbetegedett állatok számára legtöbbször nincs menekvés. A csomócskák a garatból valamint a szájüregből a belsőszervekbe is eljuthatnak, így pl. akár a májon is megtelepedhetnek, ha annak feltételeit megtalálják. Szerencsére léteznek a sárgagombbetegség kezelésére tartós hatású gyógyszerek. Ezek többek között az amino-nitro-thiazol(Enheptin), a dimetridazol-tartalmú készítmények (Emtryl, Gabbrocol) és Carniolazol.
A Gabbrocol a dimetridazolnak az aminozidin nevű antibiotikummal alkotott kombinációja, amely másodlagos fertőzéseknél alkalmazva, rendkívül jó hatású. Évtizedes tapasztalatok alapján elegendő, ha tavasszal a tenyészidény kezdete előtt hajtjuk végre a kúrát az ivóvízhez történő adagolásával vagy tabletták egyedi adásával, hogy a növendékek között ne forduljon elő megbetegedés.
Mivel a gyógyszerek kínálata gyorsan változik, mindig érdeklődjünk a helyi állatorvosnál a leghatásosabb szerekről. ha a növendék galambok a ritkán cserélt ivóvíz miatt ismét megfertőződnek, akkor úgy zárható ki az újabb megbetegedés, ha a fertőzés gócát megszüntetjük.

Kokcidiózis
Kép Hasonlóképpen egysejtű véglények a kokcidiumok. A galambok belében bújnak meg parazitaként és idézik elő a kokcidiózist. Maguk az egészséges galambok is majdnem mindig kokcidiumhordozók és ezek érettebb alakjai, az oociszták az ürülékkel távoznak a galamb szervezetéből. Az idősebb galambok a kokcidiumfajok ellen időskori immunitást fejlesztettek ki. A növendék állatoknál tömeges fertőzés esetén a bélben a kórokozók hamar elszaporodnak, ami már külsőleg is észrevehető az állatokon. A súlyosabb esetek a galambok elpusztulásához vezetnek. A galambok belében más kokcidiumfajok élősködnek, mint a tyúkok beleiben. A galamboknál csak két kokcidiumfajról van szó, nevezetesen az Eimeria columbarum -ról és az Eimeria labbeana -ról.
Az ürülékkel kikerült oociszták a kokcidiózis hordozói. ellenálló burokkal rendelkeznek, ezért mindegyik fertőtlenítőszerrel nem pusztítható el. Az oociszták a testen kívül sporulációs folyamatot végeznek, amelyhez hő, nedvesség és oxigén szükséges. Csak az ürülékkel történő távozás után 1-2 nappal kezdődhetnek az oocisztában sporozoiták, amelyek a takarmánnyal vagy a csőrrel történő érintkezéskor újabb fertőzést váltanak ki. Az ürülék gyakori eltávolítása a fertőzés lehetőségét jelentősen mérsékeli.
Az ürülékkel frissen napvilágra került oociszták nem okoznak fertőzést.
A sporozoiták burka a takarmánnyal vagy ivóvízzel történő felvétel után a bélben feloszlik, és a lények a vékonybél falában telepednek meg. Itt a sporozoiták sokszor osztódnak és gyorsan szaporodnak, miközben az új merozoiták újabb bélsejtekben telepednek meg, majd szétrombolják azt.
A merozoitákból hím mikrogaméták és női mikrogaméták képződnek; a nemi egyesülés révén újabb oociszta keletkezik, amelyet a galamb az ürülékkel kiürít. Az egész körforgás 4-5 napig tart. Mivel végtelen sok fertőzési forrás létezik, mindig és mindenhol kell a megjelenésével számolnunk. A bélfal szétrombolásával az emésztést zavarja meg a fertőzés. A következménye legtöbbször hasmenés. Az ürülék is gyakran híg és nyálkás. A szétrombolt bélsejtek ezenfelül a baktériumoknak lehetőséget nyújtanak arra, hogy itt megtelepedjenek és a bél gyulladását tovább súlyosbítsák. A gyulladások helyein szalmonella baktériumok is benyomulhatnak a szervezetbe.
A kokcidiózis kórokozója minden galambban jelen van. Azonban azok a galambok, amelyeket a naponkénti galambháztakarítás révén higéniai szempontból kifogástalan állapotban tartanak, csak kevés érett oocisztát vesznek fel. A galambházporszívókkal még az is megvalósítható, hogy a galambházban lévő legkisebb berendezési tárgyakból vagy alkatrészekről fel tudjuk szívni a port, és ennek következtében az új fertőzés veszélye csökken. Másrészről a kokcidiumfajok ha kisebb méretű, de állandó jelenléte a galambok testében az ellenanyagok termelését tartja fenn, olyan fertőzés elleni immunitás fejlődik ki a galambokban, amely a betegség kitörését megakadályozza.
A galamboknál többnyire néhány hónapos korban fordul elő a kokcidiózis. Erős fertőzés után a növendék állatoknak hasmenésük van, híg és nyálkás ürülékkel (boncoláskor a gyulladt és véres bél nagyon jól felismerhető). A megemésztett tápanyagok nem szívódnak fel elegendő mennyiségben a beteg galamb szervezetébe. A következmények lesoványodás, bágyadtság és gubbasztás. A beteg állatokat amilyen gyorsan csak lehet, kezelésbe kell vennünk, hogy a kórokozók elpusztuljanak. Ezután a galambok nagyon gyorsan "talpra állnak" és a sérült bél rövid idő alatt regenerálódik. Ugyanakkor var marad a seb helyén, amelyek szövetén keresztül a tápanyagok már nem képesek felszívódni a véráramba.
A kokcidiózis kezeléséhez hatásos gyógyszerek állnak az állatorvosok rendelkezésére, amelyeket az ivóvízzel kell adagolni. Többek között a Monenzin, az Amprolium, a Sulfaquinoxalin és a Sulfamenthazin-plus ajánlható a kokcidiózis bevált ellenszeréül. Egyes esetekben csak az állatorvos tudja kiválasztani a helyes készítményt, mivel a kokcidiumfajok bizonyos gyógyszerekkel szemben ellenállók.

Férgesség
Kép Férgek majdnem minden galambban találhatók. Elsősorban négy különböző féregfajta fordul elő bennük: a galandférgek és az orsóférgek a bélben, a hajszálférgek a nyelőcsőben és a légcsőférgek a légcsőben. Ezen férgek közül három fajta hígénikus tartási viszonyok között csak ritkán fordul elő. Ezzel szemben a hajszálférgek (Capellarien) a galambok állandó élősködői. Minden galambban bizonyos immunitás fejlődik ki a férgekkel szemben. Különösen érzékenyek azonban a növendék galambok, amelyek férgesség esetén hamarosan megállnak a fejlődésben, lesoványodnak, nagyobb vízmennyiségeket szívnak fel és elpusztulnak. A férgek nem azzal ártanak a galamboknak, hogy elvonják a tápanyagokat a táplálékukból, hanem sokkal inkább az ürülékükkel amely méregként hat a galamb szervezetében, és betegségképekhez vezet.
A férgességet legegyszerűbben az ürülék vizsgálatával állapíthatjuk meg.
Tanácsos évente 3-4 alkalommal szakemberrel az ürülékmintát megvizsgáltatni, hogy a galambok egészségi állapotáról megbízható képet kapjunk. A növendék állatoknál állandó ürülékvizsgálatot kellene végezni ahhoz, hogy dönthessünk az esetleges gyógykezelés megkezdéséről.
A jó hatásfokú féreghajtó szereket az ivóvízzel juttathatjuk a galambok szervezetébe. Ez ha lehet, még tavasszal a párosítási időszak előtt illetve ősszel
a tenyéssz idény után történjék.
Jól bevált módszer az egyes állatok kapszulákkal történő kezelése. Így elérhető, hogy minden állat a szükséges mennyiséget kapja a féreghajtóból. A modern gyógyszerek könnyebben emészthetők mint a régi szerek. A tökéletes féregtelenítés ezért sokkal gyorsabban és könnyebben elvégezhető. Megfelelő gyógyszereket az állatorvosunktól szerezhetünk be. legalább évente két alkalommal történő féregtelenítéssel egyidejűleg végzett galambháztisztítás alapvető fontosságú kellene hogy legyen minden állatszerető galambtartónál.

Paratífusz (szalmonellózis)
Kép A szalmonellózis a galambok baktériumos megbetegedése, amely során a kórokozók hasmenést, idegrendszeri zavarokat és ízületi elváltozásokat idézhetnek elő. A szalmonellák az entero baktériumokhoz tartoznak, amelyek főleg a bélben találhatók meg. ostorokkal rendelkeznek és így képesek mozogni. A fertőzés a szalmonella baktériumoknak a táplálékkal és vízzel történő felvételükkel történik, illetve bármilyen más érintkezéskor, mint a fiatal állatok "csókolózásakor" és etetésekor illetve a por belégzése útján. Ezenfelül a szalmonella baktériumok a tojásban is megfertőzhetik a fiókákat. Négy különböző formáját különböztetjük meg:
Bélgyulladásos szalmonellózis: Ha a ketrec alján alaktalan, vízszerű, zöldes ürüléket fedezünk fel, akkor a bél ezzel a betegség kórokozóval fertőződött meg. A szalmonellák behatolnak a bélfal sejtjeibe és gyulladást okoznak, amely az ürülék fenti elváltozását okozza. A zöldes elszíneződés általában az epenedvtől származik, amelyet a galamb csökkent táplálékfelvétel mellett nem használ fel teljesen, hanem változatlan formában kiürít.
A bél gyulladása révén a tápanyagoknak a bélfalon keresztül a véráramba történő felszívódása hirtelen lecsökken, így állataink gyorsan lesoványodnak. A fertőzöttségi fok nagyon különböző lehet. Súlyos fertőzések esetén és kedvezőtlen külső körülmények között akár az összes galambunk megfertőződhet. Néhány növendék állat elhullását nem tudjuk elkerülni, ha nem kezdjük meg a gyógyszeres kezelést időben.
Ízületgyulladásos forma: A gyulladt bélből a szalmonellák a véráramba kerülnek és így minden testszövetbe eljutnak. Majd megtelepednek az ízületekben és itt olyan súlyos gyulladásokat okozhatnak, amelyek az ízületek duzzanatához és az ízületi folyadék túltengéséhez vezetnek. A megbetegedett állatok éles fájdalmat éreznek és a megbetegedett testrészüket, pl. a szárnyukat lógni hagyják, vagy lábízületüket a lábuk húzásával kímélik.
Szalmonellózis a szervekben: A vér útján a baktériumok nem csak az ízületeket, hanem minden más szervet, így a májat, szívet, hasnyálmirigyet, lépet és a veséket is megtámadhatják. Ezekben a szervekben kb. 1-10 mm átmérőjű sárgás-szürke kelések alakulnak ki. A súlyosan fertőzött példányok nem vesznek magukhoz táplálékot, közönyösekké válnak és néhány napon belül elhullanak.
Ideggyulladásos forma: Ha a vérárammal a szalmonella baktériumok a test minden részébe eloszlanak, akkor az idegpályákba is behatolnak és akár az agyvelőben is megtelepedhetnek. Az idegrendszerben gyulladásos gócok alakulnak ki, amelyek olyan hibás működést idéznek elő mint az egyensúlyzavar, a nyaktekerés és bénulásos tünetek a test különböző részein. Az egészséges állomány megfertőződésekor a betegség lefolyása nagyon heves lehet és a szalmonellózis formájától függően 1-2 héten belül általában súlyos gyulladásokhoz vezet. A megbetegedett állatok a baktériumok ellen immunitást fejlesztenek ki, miközben a külsőleg egészségesnek tűnő állatok a testükben található szalmonella baktériumokkal az antitestekkel egyensúlyba kerülnek, azonban más galambokat bármikor megfertőzhetnek. A megelőző ellenőrzést szolgálja a bakteriológiai ürülékvizsgálat. A negatív eredmény azonban még nem ad végérvényes bizonyosságot, hogy nincsen szalmonellózis az állományunkban, mivel a galambok a baktériumokat nem állandóan ürítik ki. Ha az ürülékvizsgálat szalmonellás fertőzöttséget mutat ki, akkor az állatorvos utasítása szerint jól bevált gyógymód a furazolidon és a klórtetracyklin-es kezelés az ivóvízen keresztül. Kapszula formában is beadhatók a gyógyszerek, a pontos adagolás így minden állatnak biztosítható.
Az erősen fertőzött állatokat az állatorvosok 3-4-szeri 24 órás időközökben történő oxytetracyklin injekció adásával szokták kezelni.
Egészen súlyos betegségeknél a négyszeri spectinomycin injekció 6 órás időközökben történő adása nagyon jól bevált. Azonnal hat, könnyen felszívódik és a test gyorsan kiüríti.
Az ivóvízkezelést, ha eredményt akarunk elérni, 5 napon keresztül naponta háromszor 2 nap szünettel kell végrehajtanunk. A klórtetracyclinnel történő kezelés alatt a galambok ne kapjanak kalciumot se mészkőőrleményt, sem ásványi anyagokkal dúsított takarmányok formájában, mivel ezt az antibiotikumot a bélben a kalciumvegyületek megkötik és akkor nincs megfelelő hatása.
A kezelések befejezése után ajánlatos újbóli ürülékmintát végeztetni.
A galamboknál talált szalmonella baktériumok a szalmonellák Typhium fajtájának "Koppenhágai típusához" tartoznak. Más állatokban eddig soha nem találták meg és az emberre nézve teljesen veszélytelenek.